érdemes rágódni rajta
Ott kezdem, hogy nem sikerül éppenséggel egy mintaszerű életet élnem az eddig leírt módok alapján. Másfél hete nem voltam edzeni, mert megint megvolt minden kifogás: pihi otthon hétvégén, rég nem látott ismerőst meglátogatni, 3 napos külföldi út, ilyenek.... Ma például a havi asztrozófiai előadásra megyek, holnap ismét csak egy régi baráttal találkozom és ugye jó lenne néha Szilvivel is együtt lenni...:) Idejét sem tudom már, hogy mikor kezeltem magam pránanadival, a céklának már az ízét is elfelejtettem és búzafű levet sem ittam két hete. Íjjjj.... mi lesz ebből? :) Cserébe viszont Burger Kingben vacsiztunk (!) péntek este! Bingó! :)
Na jó, azért ennyire nem vészes a helyzet. Érdekes módon nagyon kellemes egyensúlyban érzem magam, testileg-lelkileg. Valahogy eltolódott kicsit a figyelmem fókusza a szellemi dolgok felé, mint például a fentebb említett asztrozófia (nem összekeverendő az asztrológiával!) és egy új elhatározás: a természetgyógyás suli. Mert bizony ilyet is művelünk. :)
Minden hónapban egy hétvégét kell rááldozni és körülbelül egy év alatt be lehet fejezni. Az első félév egy általános egészségügyi ismereteket adó képzés (anatómiai ismeretek), a második félév során lehet "szakosodni". Azt hiszem, reflexológus leszek. De majd szólok, ha mégsem. :) Mindenesetre nagyon izgalmas dolog az anatómia! (Még nem kellett egyszer sem viszgáznom belőle, azért merek ilyeneket mondani....) Igaz, hogy a kedves előadő nő néha olyanokat mond, hogy a hajam az égnek áll ekkora földhözragadság hallatán, de az anatómia területén szerzett tudása vitathatatlan. Márpedig nekem most erre van szükségem, nem pedig életfelfogásbeli vitatkozásra meg kényeskedésre. Az első komoly tanulsága az emésztőrendszeres előadásának, hogy meg kell tanulnunk helyesen enni és inni. Nem úgy értem, hogy mit, hanem hogyan... Rém egyszerű dolgok, melyeket ha el is mondanak otthon az ebédasztalnál, a hétköznapok vágtájában biztosan elfelejti az ember.
Enni: minden falatot rágj meg alaposan - kb harmincszor. A fogak nem véletlenül vannak ott és annyian, ahogy azt egy viszonylag ép szájüregben láthatjuk. Az az előemésztő folyamat, ami az alapos rágás közben zajlik, elengedhetetlen! Ennek hiányában a gyomor (és a belek) feleslegesen küszködik, nincsen rendesen lebontva a táplálék, nem épül be rendesen a tápanyag, lerakódások és a szervezet mindenféle vész-reakciói jönnek soron. Hát kell ez...?
Inni: sokat kell! Rendszeresen! Nem csak üres locsogás, hogy tessék napi 1,5-2 liter vizet meginni. Annyira elszoktunk ettől, hogy sok embernek szinte szenvedés ennyi folyadékot legyűrnie! És erre nem jó válasz a "ha nem kívánom, biztosan nincs is rá szükségem" duma... Tesség megtanulni inni. Kell egy pohár, beleönteni egy deci vizet és meginni. Minden órában. A sör, narancslé, kóla, stb... nem egyenlő a vízzel! Akkor sem, ha százalékos tartalmának megfelelően felarányosítod a mennyiséget. :) A víz egy olyan természetes közege minden élettani folyamatunknak, ami hiányában ismét csak küszködik, nélkülözik a szervezet és jönnek a különböző diszfunkciók. A rendszeresség is fontos: ha már azt érzed, hogy szomjas vagy, "elkéstél". Nem kell megvárni a szomjúság érzetet....! Ha pocsék a csapvíz, akkor lehet szénsavmentes ásványvizet inni, a lényeg, hogy víz legyen.
....ha már ezek megvannak, akkor beszélhetünk arról, hogy mit együnk. :) De a lényeg, hogy ha nem is sikerül (vagy nincs rá mód) azonnal áttérni a megflelő minőségű táplálkozásra, akor is rengeteget segítünk magunkon ennek a két "szabálynak" a betartásával, nagyon hamar érezteti jótékony hatását. :)
Hold-tengeri tekercsek
Nem tartozik ugyan szorosan az egészséges életmódhoz, ugyanakkor bizonyos szemszögből nézve mégis mélyen befolyásolja az életünk minőségét ez a téma. Vizet találtak a Holdon. Sőt: folyamatosan keletkezik víz a Holdon.
Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hamarosan szkafandert is csomagolnunk kell az egzotikus tengerparti nyaralásunkhoz és egy kompakt űrsikló csomagtartójába kell betuszkolnunk a gyerek úszógumiját... Az még kicsit várat magára. :) Régóta feltételezték már a tudósok, hogy a sarkok környékén, kráterek mélyén lehet némi jég, de ez eddig csupán feltételezés volt. Most viszont egy indiai űrszondára rögzített NASA műszer mérései bebizonyították, hogy ez a hipotézis igaz! Huhhh, szerintem ez nagyon izgalmas...! Jégből víz, vízből hidrogén és oxigén... nem csak szomjoltásra jó, hanem lélegezhető levegő előállítására, üzemanyag előállításra... Nyilván nem fogjuk pár év alatt terraformálni ikerbolygónkat, de ez akkor is óriási lehetőség. Merész becslések szerint két évtizeden belül holdbázis épülhet... Ez elképesztő, ez fantasztikus!!! :)) Persze, egyből elképzeltem, hogy egy biztonságos kupolaváros menedékéből csodálom a földfelkeltét, bámulom a varázslatos meteorrajokat és olyan csodás látvány tárul elém felfelé nézve, amit a legprofibb dark-sky helyek sem tudnak nyújtani a Földön. Teszek a fizikára, ábrándozni nagyon tudok... :))
... ugyanakkor izgalmas belefondolni abba is, hogy mit jelent nekünk, embereknek a Hold. Mindenki számára ismert, hogy nem csupán egy "ideragadt" szikla, hanem erős hatással van a mindennapi életünkre - de nem csak a miénkre és nem csak az állatok-növények, hanem a Föld életére is. A Holdnak köszönhetjük, hogy létezhetünk, hiszen az az elektromágneses mező, ami a napszél romboló erejétől védi bolygónkat a Hold tömegvonzésénak hatására alakult ki. Az ár-apály jelenség is mindenki számára ismert, és bizony a lelkünket is erősen áthatja a Hold energiája.
A Lélek, az Ösztönök energiája.
Réges-régen történt már, hogy az Ember és az Állat útjai szétváltak az által, hogy a Hold "kivált" az emberből - az ösztöneink elkülönültek a tudatunktól. Azóta is kísér minket, és miközben örökké ugyanazt az arcát fordítja felénk mégis folyamatosan változik! Egymaga képviseli felénk azt a megkerülhetetlen állandóságot, amely mégis a szűntelen változást hordozza magában! A megtestesült ellentmondás - ami nélkül létezni sem léteznénk. Ráadásul teszi mindent "közvetlenül" a szemünk előtt - szinte kézzel fogható távolásgból, képtelenség nem észlelni, nem tudomást venni róla. Nem véletlenül van az, hogy a telihold minden élőlényre olyan különös hatással van - ilyenkor a Nap fénye beragyogja az egész felületét és visszatükröződik ránk lényünk legmélyebb, legősibb része, az Ösztönvilág. Mintha időről időre bevilágítanánk egy sötét pincébe, ahová nagyon ritkán megyünk le, ahol nagyon sok dolog lapul melyek létezéséről nem tudunk vagy nem akarunk tudomást venni. Számos tény és az azok köré szövődött történetek, legendák is mutatják, hogy a telihold milyen furcsa és borzongató hatással tud ránk lenni - sokszor félelmetes és tragikus következményekkel jár, amikor a Nap fényében ellenállhatatlan kontrasztossággal kirajzolódnak az Ösztönök.
És most képzeljük el, hogy oda utazunk. Odavisszük a fizikai testünket az Ösztinvilág felszínére. Érdekes...:) El lehet olvasni, hogy miket éltek meg azok az emberek, azok az asztronauták, akik "csak" megközelítették a Holdat, pláne akik leszálltak rá...! Még érdekesebb. :) Válaszok nincsenek, hiszen igazából még jó kérdések sincsenek feltéve. Feltételezem, hogy kőkemény pszichológiai tréning vár arra, aki odakint tölt hozamosabb időt - de a Hold még cifrább lehet. Nem hiszem, hogy elég csak arra felkészülni, hogy viszonylag egyedül és viszonylag sötétben van az, aki oda megy bázislakónak. Szertintem egy kicsit durvább lehet, mint a Való Világ Villában rettegni a kiszavazástól... Belegondoltunk mi abba, hogy mit is akarunk igazából? Meghódítani a Naprendszert? Mars-utazás? Esetleg még messzebb...? Megpróbálta már valaki elképzelni, milyen hatással lenne az utazóra az, hogy az élete koordinátarendszeránek origóját eltoljuk pár fényévvel? Egy kicsit "asztrozófus" szemmel vizsgálva a dolgot: az rendben van, hogy a nagyon-nagyon távoli csillagképeknek teljesen mindegy, hogy mi merre mocorgunk el pár fényévet, hiszen olyan távol vannak, hogy ekkora eltérés semmit nem számít. Még talán a naprendszerünk külső bolygóinak sem rándul meg arcizmuk sem (bár itt már biztosan érdemes kicsit vonalzózni-körzőzni), hanem egy Mars, egy Venusz vagy a Hold....?! Micsoda átrendeződés, micsoda "felfordulás"...! Átlibbenünk a Marsra, és csak azt vesszük észre, hogy a Föld lesz néha retrográdban... :)
Erős a gyanúm, hogy fel kéne fognunk végre valamit. Valamit, amit igazából én sem szívesen fognék fel, mert a mai napig is gyönyör-borzongással tölt el a kép, amit mondjuk egy Battlestar Galactika filmben látok, ahogy az emberiség űrhajó flottája méltóságteljesen vonul egy csillagköd felé... Szerintem kevés ember van, akit ne töltene el izgalmas várakozással egy kis intergalaktikus száguldozás, driftelés az aszteroidák között útban az Vega felé... De mondhattam volna akár Szíriuszt is, hogy stílusos legyek. :) De azt hiszem itt az ideje lassan azt tudatosítani magunkban, hogy tapasztalni nem csak a testünkkel lehet. Nem csak az számít érzékelésnek amit a fizikai érzékszerveinkkel gyűjtünk be, nem csak ezeket az ingereket lehet tényként elfogadni. "Igaz, hiszen láttam. Úgy van, hiszen ott voltam. Valódi, hiszen a kezemben tartottam." Te jó ég, mennyire szánalmas...! Hányszor csaltak már meg az érzékszerveink és még soha nem vontuk kétségbe egyeduralkodásuk jogosságát! De ha valaki esetleg csak megérez valamit... megsejt, álmodik... az semmi. Milliónyi ember van, aki az életét köszönheti a saját megérzéseinek, ösztönei elképesztő energiáinak, mégsem tudjuk tudatosan elfogadni fontosságukat...! Hiszen ehhez látni, tapintani, szagolni kéne.... ehhh, tökéletes 22-es csapdája. :)
Biztos vagyok benne, hogy az Univerzum hiteles felfedezésének nem az a módja, hogy irdatlan erőfeszítések árán felfoghatatlanul messzi pontokba elvonszoljuk ezt a szervesanyag-burkot, a testünket. Nem ez a módja, hogy tapasztaljunk. Nem csak így lehet valóban megélni dolgokat.... Ezzel együtt nagyon-nagyon várom azt a holdbázist. :) Az is egy tapasztalat lesz... és nincs sok olyan dolog a világon, amit ne adnék meg akár csak egy órányi ottlétért...
Rend a lelke
Rengeteg téma van még a fejemben, amiről írni akarok. Pránanadi gyógyítás, Hellinger terápia, szarvasgyakorlatok, asztrozófia, holdnaptár... jó lenne rendet tenni közöttük. Már csak azért is, mert most ennek van itt az ideje. Érezzük is Szilvivel mind a ketten már napok óta, de ha kicsit távolabbról nézzük a dolgokat, akkor már hónapok óta erről szól az életünk. És ezt minden ember érzi - ki jobban, ki kevésbé. Valaki csak azt veszi észre, hogy összeomlanak körülötte a dolgok (fránya "világválság"), valaki tudatosan figyel rá és éli meg ezt az időszakot.
Itt az ideje rendet rakni. Ki mindennel, ami már nem visz előre! Ami nem része az életünknek, ami csak a múlt, ami nem értékálló! (nem a Richter részvényekre gondoltam...)
Két hete már, hogy ebben a fura állapotban kóválygok a világban; teszem a dolgom, miközben folyamatosan azon kattogok, hogy ez így nem mehet tovább. Mutogathatnék fel az égre, hogy bizony-bizony, dolgozik a jó öreg Szaturnusz, a Kapu Őre, aki nem fog addig tovább engedni az Úton amíg értéktelen, idejétmúlt dolgok súlya húz vissza. Mutogatással viszont nem haladok előre - felismeréssel és cselekvéssel annál inkább.
Azzal kezdtük otthon, hogy kidobtunk mindent, ami már nem kell. Ez nagyon fontos - akár az anyagi, akár a spirituális vonatkozását nézzük: nem fér be az Új, ha a Régi foglal el minden helyet! Ez nem azt jelenti, hogy ami régi az rossz... A hangsúly az időtállóságon, értékállóságon van. Fel kell ismerni, hogy mi az, ami értékes, és mi az, ami már nem... Ha körbe nézek, nagyon sok ismerősöm párkapcsolata ért véget mostanában, nincs most idő haszondalan dolgokra fecsérelni az életünket, és a Sors kíméletlenül dönt helyettünk, ha mi magunk nem vesszünk róla tudomást időben. De nagyon fontos tudni, hogy ez nem azt jelenti, hogy most szerencsétlen időszak van...! Sőt! Ha tudatosan élünk a lehetőségünkkel, akkor most igazán időtállót teremthetünk.
...mókás volt, ahogy múlt vasárnap elhatároztuk, hogy lemegyünk a pincébe és kirámolunk minden kacatot, kitakarítjuk, rendbe rakjuk. Ehelyett egész nap a lakásban ültünk, és beszélgettünk a Párommal a kapcsolatunkról, az előző kapcsolataink tapasztalatairól, a kétségeinkről... huhh, kemény volt! Végül is mégis csak lementünk a mélybe és kitakarítottunk sok régi dolgot - a lelkünkben. :)
Nagyon nehéz megválni azoktól a dolgoktól, amelyek egészen eddig az életünk szerves részei voltak, de már nem visznek előre... tipikusan ezt hívják függőségnek. Hát igen... kedves embertársaim, itt az idő... :) Szívből kívánom mindenkinek, hogy legyen ereje és motivációja letenni azt, ami már csak teher, még ha oly' megszokott teher is. A Világ alig várja már, hogy telerakhassa az életünket új és szuper dolgokkal, csináljunk hát helyet ezeknek... :)
ittam füvet!
Vannak tapasztalataim a búzafűvel, végre első kézből származó értesülést tudok írni erről! Lássuk csak, a legfontosabb dolog: működik. A szó klasszikus értelmében gondolom: működik, és ezt abban a percben is érzi az ember, ahogy lenyelt egy kortyot belőle.
De kezdem inkább az elején. Úgy tapasztaltuk, hogy nincs feltételn szükség a sokezer forintos szuper-tálcákra. Kell egy egyszerű "tepsi", aminek az aljára apró lyukakat kell fúrni, hogy a felesleges víz ki tudjon csepegni. Elég 2 centi vastagon a föld, rá kell szórni a beáztatott magokat (12 óra vízben ázás + 12 óra pihenés, víz lecsorgatva), és kész. A magok fedjék be alaposan a területet, lehetnek 2 rétegben nyugodtan. Nem árt, ha jól szellőzik a hely és locsolni is jobb, ha csak finoman, permetszerűen locsoljuk, hogy ne penészedjen be a föld. Miután megnőtt 10-15 cm hosszúra, szépen ollóval le lehet nyesni és mehet a présbe. Egy csírából kétszer is lehet szüretelni nyugodtan!
A préseléshez elegendő egy egyszerű, kézi hajtású csigás prés. Az a fontos, hogy precíz illesztése legyen, hogy a lé csak arra follyon, amerre mi szeretnénk! Szerintem erre nem árt megvenni az erre gyártott kütyüt, ez 15.000 Ft körül van. Egy A4-es méretű tálcán nőtt fűből kijön kb 1 dl lé - persze ha már rutinosabb az ember, nekük az első alkalommal két tálcáról kellett nyírni a gyepet, mert olyan ritkásan nőttek a fűszálak.
És itt jön a fordulópont... a színe és illata semmi máshoz nem fogható, fel sem tudnám sorolni, milyen aromákat lehet kiérezni belőle. (Jó, oké, fűszag - persze. :) ) Javaslom, hogy senki ne kóstolgassa, hanem húzza el egyszerre az adagját, mert kegyetlenül intenzív az íze! Szándékosan nem írom azt, hogy rossz. Nem rossz. Intenzív. Attól a pillanattól kezdve, hogy bekerült a testbe, elkezd dolgozni. Ahogy fentebb írtam: működik. Hatalmas erővel kezd méregteleníteni, mindent kipucol az emberből, ami nem odavaló. Nem az emésztőrendszerre gondolok! Azzal nem is lesz semmi "gond" - ez anyag sejt szinten purgálja ki a gonoszt az emberből. :) Javaslom, hogy aki először próbálja ki, az maximum egy evőkanálnyi mennyiséggel kezdje és fokozatosan növelje az adagot. A szakirodalom napi 1 dl bevitelét javasolja - fogalmam sincs, mikor leszek képes ennyit egyszerre meginni! A hétfő-keddi 4-4 cl után szerdán úgy ébredtem, mint aki totál másnapos, szédelgés, émelygés. Miután sikerült is megszabadulnom az aznapi reggelimtől egész nap teljesen levert voltam, de másnapra már csak a vesetájék körüli fájdalom maradt meg. Pénteken úgy ébredtem, mint aki újjászületett! Ennek a rosszullétnek az oka az volt, hogy a búzafűlé kioldott rengeteg lerakódott méreganyagot a szervezetemből (pl a májból) és azt szépen visszaküldte a keringési rendszerembe, hogy szabaduljak meg tőle. Egy kicsit nehezményezték is a veséim az extrém tempót. :) Fontos, hogy rengeteg folyadékot igyunk - főleg így, az elején - hogy minél gyorsabban kiürülhessen a méreganyag!
Jelenleg ott tartok, hogy már akkor is megszédülök, ha mellettem valaki sövényt nyír és megérzem az illatát... nincs hozzászokva a szervezetem a tömény Életeszenciához. :) Szóval ezt is csak fokról fokra érdemes elkezdeni, és ez a megfontolt fokozatosság nekem mindig nehezen ment... :)
A bőség zavara
1. Az Univerzum egyik alapminősége a bőség. Mindenből van, méghozzá végtelen sok.
2. Ha az életedben ínség van - akár anyagilag, akár érzelmileg - az azért van, mert nem az Univerzumból merítesz, elzárod magad tőle.
3. Ha olyan dologgal foglalkozol, amihez tehetséged van, önmagadból merítesz és ezáltal összekapcsolódsz az Univerzummal. Így elér téged a bőség.
... így hát nincs más hátra, mint hogy megtaláljam, mihez értek és mihez van tehetségem!
Lélekzet
Az egészen biztos, hogy hiába táplálom, edzem, ápolom és óvom a testem, nem fog 100 évig élni ha ezzel párhuzamosan nem fordítok kellő figyelmet a lelkemre is. Pedig ez legalább olyan fontos...
Már most előre szeretném leszögezni, hogy nem a vallásokra gondolok, amikor a lélek ápolásáról beszélek. Nem hiszem, hogy vallásos ember lennék. ... na, ez aztán az egyenes beszéd, igaz? :) Az a helyzet, hogy hitem az van, és erős is... de eddig még nem találkoztam olyan vallással (ntézményes egyházzal), amely az én hitemnek táptalajt tudott volna nyújtani. Attól tartok, hogy az a vallás/egyház (?) még nem született meg, vagy már sok ezer évvel ezelőtt eltűnt.... ki tudja? Úgy érzem, hogy sok ember a vallásos elveket, gondolatokat csupán azoknak a félelmeknek a tompítására használja melyeket az egója keltett és táplál folyamatosan... Én nem valami spirituális morfiumot keresek. Ki akarom tárni a Tudatom, és a valódi kérdéseket megtalálni ahhoz, hogy azokra majd valódi válaszokat kapjak... Manapság az emberek mind válaszokat keresnek, pedig még kérdezni sem tudnak. A tudat szabadásga kellene, hogy az alfája legyen minden spirituális törekvésnek, és sajnos a legtöbb egyház, amely dogmákra épül, ezt elfojtja.
Szóval szeretném a lélekkel kapcsolatos bejegyzéseimet függetleníteni minden vallási irányzattól - miközben lépten-nyomon átszövődnek majd olyan értékekkel, amelyek az egyházi tanításokban is fellelhetőek. Nem véletlenül. :) A körülöttünk lévő Univerzum és az őt működtető teremtő erő Egy, csupán számos különböző irányzat probálja meg tolmácsolni felénk...
Felismerések
Rájöttem néhány igen fontos dologra, mely alapvetően meghatározza életem további menetét.
1. A friss cékla leve finom!! Ami puha, szottyadt és fura szaga van, az valószínűleg ízében sem lesz felülmúlhatatlan... És milyen meglepő, a frissebb példányokból több lé is jön ki. Szóval egész kellemes élmény is lehet, amellett, hogy nagyon egészséges. :)
2. Egy átlagos szakács nem tud vegetáriánus kosztot készíteni. Nem is csoda, hiszen hozzá van szokva a mindenféle húsételekhez, amit jóóól meg lehet fűszerezni és így ettől finom lesz. A legtöbb konyhamester számára (tisztelet a kivételeknek!!) a vegetáriánus ételek elkészítése rendkívül egyszerű: a mirelitt cuccot mikróban kiolvasztani, rizzsel vagy sajtos-tejfölös szósszal elkeverni és esetleg megmutatni kicsit a sütőnek. Kész! Esetleg valami fantázia...? Fűszerek..?!?! Ááááá, aki vega, az úgysem szereti az ízeket, hiszen akkor húst enne..... 'nnnyád.... Ennek köszönhetően nem lehet megkülönböztetni a zöldséges rizottó és a csőben sült zöldségeket íz alapján egymástól. A MOM Parkban legalábbis tutira nem. Legalább sóznátok meg egy icipicit....
3. Csupa olyan dolgot tanultam eddig, aminek semmi haszna. Kitehetem az ablakba a két diplomámat, igazából semmit nem ér! Najó, ez azért túlzás, hiszen jelenleg ennek köszönhetem azt, hogy fedél van a fejem felett, és van mit ennem. De ez soha nem fog az igazán fontos kérdésekre választ adni... Az anyagi világ tiszavirág életű, illúzió az egész. Egy életen át hajtjuk azokat a "célokat", amiket a körülöttünk vegetáló életek sablonja sugall valamiféle beteges hipnózisként - és egyszer csak ott állunk semmi nélkül, az igazán fontos pillanatban, és csak pislogunk, mert akkor döbbenünk rá, hogy semmit nem tanultunk az egészből... Rájöttem, hogy valójában nem értek semmihez. Nem értek semmi olyanhoz, amivel igazán foglalkozni akarok.
...és boldog vagyok, hogy erre rájöttem. :)
moccanjak meg...?
Bizony, ezt sem tudom elkerülni... Azt mondják, ép testben ép lélek. Márpedig e kettő kell nekem! (Ja, meg a Szabadság és a Szerelem is, persze... ez már így négy...) Tehát magam mögött kell hagynom a lustaságom, és belátni, hogy ha nem akarok keringési és izületi panaszokkal vacakolni évek múlva (esetleg már mostanában is.... :S ), akkor ideje átmozgatnom magam. Méghozzá rendszeresen. Sok kifogásom volt eddig, és én éltem is mindegyikkel, sőt: ha kifogytam volna belőlük, gyártottam újakat... nem probléma. :) Futni utálok, a Margitsziget messze van, a hagyományos sport sosem vonzott, a konditerem drága és amúgy sem férek be az izmoscsávók miatt... Időközben viszont már az keményen megszuszogtatott, amikor hazafelé megmásztam 3 emeletet. Ez már kezdett a rossz vicc kategóriájába átcsúszni. Szóval megoldás kellett!
A megoldás mégis egy konditerem lett. Szerencsére van a közelünkben egy, körülbelül 5-10 perc séta távolságra. A hely kellemes, tágas és nagyon jól felszerelt!!! Árát tekintve teljesen normálisnak mondható, 10.000 körül van havi bérlet. (Ebbe a fittness terem és a szauna használata foglaltatik benne korlátlanul.) Ha nem csúcsidőben mész, elég jól el is lehet férni, de akkor sincs igazán tömegnyomor, amikor "sokan" vannak. Nagyon segítőkész volt az izomtorony a recepciós pultnál is: amikor mondtam neki, hogy kezdő-újrakezdő vagyok és ajánljon valami taktikát, akkor adott is egy nyomtatott A4-es lapot, rajta egy egyszerű feladatsorral, ami segítségével egy vagy két hónap alatt rászoktathatom a testem a mozgásra. Utána lehet majd "gyúrni".... Mindenesetre az fontos, hogy kezdetnek és zárásnak valamilyen karidó gépen kicsit izzasszam meg magam (pulszusnövelés), közte pedig 3x12-es sorozatokat csináljak nem megerőltető súlyokkal 8-10 féle izomcsoportot átmozgatva. Bő egy óra alatt meg is van az egész. Heti három alkalom a cél, eddig sikerül tartani.... és meg kell, hogy mondjam, van hatása! Ha néha kimarad egy-egy nap, akkor már szinte hiányzik... nem is a súlyok emelgetése, amire vágyom, hanem az a jóleső érzés, ami a végén szétárad az emberben... én nem utolsó sorban a lelkemnek is jót tesz, hogy az aznapi adagot sem lustálkodtam el. :)
Szerintem ez megteszi mozgásnak egy-két hónapig. Hosszútávon viszont ki akarom egészíteni olyan gyakorlatokkal, amit már inkább mozgáskultúrának nevezhetnénk... esetleg valamilyen kung-fu irányzat. Majd kiderül. :)
Sárkány ellen búzafű!
Muszáj erről is szót ejtenem, mert nagyon tuti! :). Tegnapelőtt jött meg a megrendelt csomag: csíráztató tálcák, búzafű prés és sok-sok búzafű magos zacsi. Bizony-bizony, innentől kezdve nem szívjuk, hanem isszuk a füvet! ;) Kis helyet, kevés törődést igényel, cserébe mégis a legértékesebb dolgot adja: életenergiát. Nagyon kevesen ismerik, és még kevesebben használják (mármint Magyarországon) ahhoz képest, hogy mennyire "univerzális csodaszer". Pedig nem egy új találmány... számos ókori civilizációban is használták már nem csak táplálkozáshoz, hanem gyógyításhoz is - és nem szabad lebecsülni a többezeréves orvostudomány sikereit! Érdekességként jegyzem meg, hogy egyes kutatások a Bibliában fellelhető manával hozzák összefüggésbe a tönkölybúzafű magját... Dugig van enzimekkel, aminosavakkal és klorofillal - ez utóbbi védi a szervezetünket a rákkeltő anyagok ellen, méregtelenít, regenerál és lassítja az öregedést mivel telepumpálja a vérünket oxigénnel. Egészen pontosan megfiatalít. :) Az a legviccesebb az egészben, hogy semmilyen káros mellékhatása nincs! Például nagyon nagy benne a B17 tartalom, ami úgy rombolja szét a rákos sejteket, hogy közben nem bántja az egészségeseket... Tartalmazza még továbbá azt a 18 féle enzimet is, ami születésünkkor bennünk van, majd az idő múlásával egyre csökkennek és nem igen lehet pótolni őket. A búzafűvel viszont újból beépülnek => fiatalodás.
Húsevők figyelem! A búzafű fehérjetartalma 25%, szembe a húsok/tojások 16%-os értékével! (Hm, honnan is szedik a tápanyagot azok a jószágok, akiknek a húsát fogyasztjuk? Csak nem füvet legelésznek...? ;) ) Kifejezetten ajánlott testépítőknek is legelni.... öööö, bocsának, ilyet fogyasztani. :) Szóval aki vega koszttal kacérkodik de a kondit is meg akarja tartani, ne aggódjon, nincs semmiféle megoldhatatlan ellentmondás a kettő között!
Ennyit a propagandáról. A lényeg, hogy megérkezett a csomag, és 2x12 órás áztatás után a magokat szépen el is szórtuk a pofás kis csíráztató tálcában. Ajánlatos vegyszermentes virágföldet tenni alá, amit én egyelőre sajnos még nem láttam a szokásos barkács-kertészeti áruházakban. Bioboltokban viszont van, kifejezetten erre a célra. Ki fogok számolni egy viszonylag pontos költségvetést, hogy mennyibe kerül elindulni (csíráztató tálcák, prés...), illetve kitartóan csinálni (föld, magok, víz) és közzéteszem - elvégre nem mindegy, hogy mennyi az annyi! Ja igen, fontos, hogy ha találtok esetleg kereskedelmi forgalomban búzafűlevet, az nem olyan, mint amit magad préselsz. Sok olyan hatóanyaga van, ami miatt ajánlott a vágás és préselést követő 20 percben el is fogyasztani a lötyit. Illetve úgy általában véve, ha bármilyen növényi levet vásároltok palackozva, és esetleg rá van írva, hogy hőkezeléssel tartósítva - akkor biztosak lehettek benne, hogy sok fincsi vitamin és ásványi anyag már megmurdelt benne. Nem igazán bírják az extra hőséget... Legjobb a frissen facsart/préselt/paszírozott/nyomkodott/trancsírozott növényi nedv! Az már más kérdés, hogy rá tudja-e szánni az ember azt az időt és macerát (5-15 perc!), mire készít magának egy pohár gyümölcs vagy zöldséglevet...
nyuszi vagy?
A leggyakrabban a következő bölcsességet lehet hallani a vegetáriánus étrend ellen érvelők részéről: "A saláta nyulaknak való...!" Lévén a tapsifülesek igen bölcs állatok, egyikük sem tiltakozott ez ellen - legalább több marad nekik. Én sem akarok tiltakozni, a "vega <-> hús" vitára van ezer más, erre kitalált fórum. Számomra teljesen nyilvánvaló a választás, és ahogy én is tiszteletben tartom mások döntését, remélem, hogy az enyémet is így kezelik majd. :) Ezen a helyen inkább csak a saját tapasztalataimat osztom meg Veletek.
Legelső alkalommal akkor "kényszerültem" vega kosztra, amikor a pránanadi képzés alkalmával arra kértek minket, hogy tisztítsuk meg a szervezetünket egy 21 napos diáta során. Ez alatt értendő, hogy húst, tojást, alkoholt és különböző serkentő anyagok magunkhoz vételét leszünk szívesek mellőzni - itt azért a kávé/cigi rajongók szemében pánik kezdett tükröződni. Hangsúlyozták, hogy ez nem vegaképzés, ők maguk (értsd: a mesterek) sem elvadult vegetáriánusok, csupán egyszeri alkalom az, amit ők ott kértek. Legyen - gondoltam - bár elsőre nem tudtam, hogy fogok meglenni a napi húsadagom nélkül. Imádtam a husit minden formában, és nem tudtam elkézelni, hogy igazán jóllakjak olyan étellel, ami "nyulaknak való"...
Pedig sikerült. Eleinte nem volt túl változatos az étrendem: zöldséges rizottó, vega pizzák, zöldséges tofu a kínaiból... ja, és persze az elmaradhatatlan rántott sajt/gomba/karfiol. Ma már szerencsére más a helyzet, hiszen Párom olyan finom és változatos vega-kajákat tud összedobni, hogy mind a 20 ujjamat megnyalom utána! A lényeg, hogy ne gondoljuk azt, hogy a vegetáriánus étrend korlátok közé szorít minket, épp ellenkezőleg: olyan tárházát ismertem meg a különféle ízeknek, zamatoknak, amit korábban elképzelni sem tudtam. Szeretném hangsúlyozni, hogy én továbbra is szeretem a húst - emlékszem, hogy milyen finom tud lenni egy kis jóóól fűszerezett hurka-kolbász... vagy töltöttkáposzta! (megj.: a hús önmagában ízetlen, az ízét a fűszerek adják, a fűszerek pedig növények.) Nem vétkezik az, aki ilyesmit eszik, hiszen ami igazán jól esik és örömet okoz, az a testnek is áldásos... csak épp ésszerű határok között. :)
Mindenesetre azt ne feledjük, hogy minden Életenergia, amit ezen a bolygón ilyen-olyan formában maguknhoz veszünk, tiszta, eredeti formában a Naptól érkezik felénk Fény formájában. A növényekben "lerakódik" ez az energia, bennük található meg a legelemibb, legdúsabb formában. A növényevő állatok szépen lelegelik ezt az energiát, beépítik magukba - de mire mi megesszük az ő húsukat (vagy az őket elfogasztó húsevők húsát!), már csak igen sovány, átalakult, "kimerült" formájában jutunk az éltető üzemanyaghoz. Én úgy döntöttem, hogy amikor csak tehetem, kiiktatom a láncból a kiskereskedőket - ne nyúlják le az én hasznomat....! :)
hajmeresztő!
Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki aggodalmas képpel fürkészi a tükörképe hajkoronáját és szomorúan nyugtázza, hogy bizony ritkul/őszül... A haj különböző problémáiról sokat és sok helyen lehet olvasni. A legtöbb forrás egyet ért abban, hogy az ásványi anyagok nem megfelelő mennyisége vagy nem elégséges felszívódása lehet az egyik fő ok. Itt érdemes tudatosítani azt is, hogy hiába viszünk be hatalmas mennyiségű ásványi anyagokat és vitaminokat a szervezetünkbe, ha az nem képes valami miatt felszívódni megfelelő hatásfokkal! (pl az emésztőrendszerben tanyázó kórokozók, paraziták...) Szóval a téma meglehetősen összetett.
Én sem "csodaszert", csak egy egyszerű kis trükköt szeretnék javasolni, amivel kicsit támogathatjuk hajszálaink töre(deze)tlen erőfeszítéseit. Az alapja a reflexológia. Azok a reflexiós pontok, amelyek stimulálásával serkenthetjük a hajszálaink növekedését, az ujjvégeken, a körömágy területén találhatóak. Naponta 3 alkalommal 5-5 percen át érdemes végezni a következő gyakorlatot: Ujjainkat behajlítjuk, és a két kezet egymás felé fordítva finoman egymásnak dörzsölgetjük körmeinket. Mintha "reszelgetnénk". Az ujjtartás körülbelül olyan legyen, mintha épp a frissen lakkozott körmeinkben gyönyörködnénk (hölgyek előnyben), a kezeinket meg tartsuk úgy összefordítva, mintha egy szívet próbálnánk formázni belőlük. .... Úgy-úgy, pontosan. :) Azt, hogy milyen erővel csináljuk, úgyis érzi mindenki! Nem kell, hogy az 5. perc végére görcsöt kapjon a kézfejünk... csak szép finoman, de kitartóan! A kulcsszó a rendszeresség. Ne várjunk azonnali fantasztikus változást, egyáltalán nem garantált, hogy egy héten belül mi leszünk a kerületi parókakészítő fő beszállítói! Ugyanakkor néhány hét, esetleg hónap elteltével már biztosan pozitív változást tapasztalhatunk... Vannak olyan idős (60-70+) emberek, akik arról számolnak be, hogy addig kopasz fejbőrükön szép hajkorona nőtt ki, illetve a teljesen ősz hajszínük ismét sötétebb tónusú lett, csupán ennek a módszernek köszönhetően. Szerintem mindenképpen megér egy próbát. :) Én már pár napja csinálom, de folyton elfelejtem 3x megismételni... Első feladat: kialakítani a rutint. :)
cékla...
Ó, hogyaza.... Savanyítva imádom a céklát, de most nem erről van szó. Három héten át, minden nap 2 deci frissen préselt/centrifugázott céklalevet kell innom. Hogy is fogalmazzak... iszonyatos! Legalábbis így két nap után ez a véleményem. Lehet, hogy még pár alkalom, szépen kihalnak az ízlelőbimbóim és minden szuper lesz. A természetgyógyász felhívta kedvesen a figyelmem, hogy volt már olyan vendége, aki nem pucolta meg darálás előtt, és úgy bizony kellemetlen föld íze lehet. Mondom oké, én igyekszem az eszemet is használni majd...
Igazából nem tudom, mennyivel lehet rosszabb pucolatlanul. Így elsőre az illata alapján nagyon emlékeztetett egy zsáknyi csírázó, gyanúsan puhuló vetőmagkrumplira. Az is száz, hogy legközelebb nem a Tescoban veszünk céklát. :) Az alapíze nagyon édes - és csak néhány korty után bújuk elő az alattomos, karcos-keserű íz... Viszont kárpótlásul olyan élethű vámpír-tónust tud kölcsönözni az ajkaknak, hogy Tom Cruise is egyből interjúra hívna... ;) Illetve.... khm.. a teljesség kedvéért köteles vagyok felhívni a figyelet arra, hogy ha a mellékhelységben szemet szúrna esetleg a szokásos színvilágtól való jelentős eltérés, akkor ne aggódj, semmi baj az emésztőrendszereddel. Nem vértől lett olyan vörös.... :)
Azért azt is leírom, hogy ezek után mégis mi a csudáért "kínzom" magam vele:
"A cékla szerteágazó gyógyhatását a benne található számos vitaminnak és ásványi anyagnak köszönheti. Mindenekelőtt sok káliumot tartalmaz, ami hozzájárul a test fiziológiai táplálásához, az izmok és az állóképesség növeléséhez, de ezenkívül gazdag még kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, kénben, valamint az antioxidáns tulajdonságú A-, B- és C-vitaminokban. A céklát a népi gyógyászat is kiváló vérképzőnek ismeri, noha vastartalma nem nagyobb, mint más növényeké. A vérre gyakorolt pozitív hatásait annak köszönheti, hogy a szervezet a céklából sokkal jobban tudja hasznosítani a benne található nyomelemeket."
Szóval nagy királyság! Szeretjük! :)
biorezgés
Szóval bejelentkeztünk és elmentünk. Azt érdemes tudni erről a módszerről, hogy évekkel ezelőtt a NASA fejlesztette ki, szóval azok is megnyugodhatnak, akik nem szeretnek a hajnali szellő suttogásából kihallgatott jóslatokban hinni. :) Azon az elven alapul, hogy minden élettelen és élő anyag saját rezgéssel, frekvenciával bír, ami egyedi módon jellemző az adott sejtekre (maradjunk az élőknél) és mint ilyen, a megfelelő műszerekkel pontosan kimérhető. Ha ez a rezgés eltér a "normálistól", akkor ott valami bibi van - és ez már olyan nagyon korai stádiumban is felismerhető, ami más módszerekkel még rejtve maradna. Nem utolsó sorban említem meg azt az előnyt, hogy se vérvétel, se pisi az üvegcsébe, se szurkálás, de kórházszag... Nálam ez nyomós érv. :) Szóval ilyen módszerekkel egyszerűbb volt az asztronauták állapotát hajszálpontosan nyomon követni, mint megbökni őket a szkafanderen keresztül...
Az egész vizsgálat és elemzés egy órát vesz igénybe. Ebből kb 5 perc az, amíg a műszer letapogat, a maradék időben a természetgyógyász néni/bácsi szépen elmagyarázza a komplett helyzetet. Megmondja, hogy van-e benned kórokozó - ha igen, hol, milyen a sav-bázis háztartásod, hogy szuperálnak az egyes szervek, a hormon- és nyirokrendszer állapota milyen, izületi és csonttal kapcsolatos jelenségek... MINDENT. Emellett megnézi az aurát is, és még arra is rámutat, ha esetleg nincs jó helyen az ágyad a vízerek és egyéb energia-áramlatok szempontjából. Az már csak hab a tortán, hogy megtudhatod a tested valódi, biológiai életkorát is...!
Ezzel párhuzamosan kezelni is tud a kütyü. Hiszen ha valaminek van egy bizonyos rezgése, akkor azt a megfelelő ellenrezgéssel stimulálni lehet, azaz meg lehet mondani az agynak, hogy hol, mi a dolga pontosan. Határozottan kellemes érzés. :) Ezen kívül bizonyos táplálékkiegészítő készítményeket is ki tud elemezni egy másodperc alatt, hogy az Neked mennyire hatásos - az összetevőinek hány százaléka szívodna fel a szervezetedben. Nyilván nem egy utolsó dolog, ha nem azért veszel drága készítményeket, hogy a legnagyobb része lerakódjon a májadban, mint kezelhetetlen méreg...
Szóval megtudhattam, hogy kicsit el van hanyagolva a szervezetem, de koránt sem vészes - köszönhetően a megelőző 3 hónap bio-terrorjának ;) - el van kissé (nagyon) savasodva a szervezetem, szóval sok olyan cuccot kell ennem, ami lúgosít. A keringési rendszeremmel is törődni kell, mert kimutatható kockázata van a zöldhályognak nálam (hmmm, fincsiii), illetve ezért szokott zsibbadni a jobb combom is. A gerincem körül is bizsergetett egy kicsit (egy csontkovács sem ártana egyszeri alkalommal), illetve arra is fény derült, hogy az ágyunk tökéletesen jó helyen van, nem szelnek keresztül minket különböző komisz vízerek. :) Az aurám környékén is mindenféle csodálatos dolgokat láttunk, amire nagyon örülök, hogy FÉNY derült... ;)
Ja, azért a végén volt egy kis feketeleves - jobban mondva céklalé-kúra. Ez külön bejegyzést érdemel...
előzmények
Immáron három hónapja ismerkedek az egészséges életmóddal, köszönhetően Szilvinek, akivel együtt a bio-életérzés is betoppant az életembe. :) Azóta sokkal kevesebb húst eszem, nagyságrendekkel többet mozgok és kerülök minden olyan dolgot, aminek említésére akárcsak egy halvány árnyék is átsuhanna Kedvesem homlokán. Meg kell, hogy mondjam, nem érzem úgy, hogy lelki terror alatt lennék. Amióta olyan apróságokra odafigyelünk, hogy "teljes kiörlésű", meg "mesterséges tartósítószert nem tartalmaz", illetve "sok-sok nyers zöldség" - sokkal jobban érzem magam. :) Ezek a dolgok arra jók, hogy megbarátkoztam velük, de ennél többre van szükség! Neki is álltunk tisztességesen megtervezni az első lépéseinket... Például bejelentkeztünk egy biorezonanciás állapotfelmérésre.
Fordulópont
Hol is kezdődött az egész...
Na persze, megszülettem. :) Nem is, inkább ott, hogy kíváncsinak születtem. Érdekel, hogy milyen lesz holnap, holnapután, és azután... És piszok igazságtalanságnak tartottam, hogy csupán pár röpke évtizedig figyelhetem majd, hogy alakul a sorsa ennek a világnak. Persze, oké... reinkarnáció... de engem MOST érdekel! :) Aztán valahogy beletörődtem.
A döntésre a még meg sem született gyermekem bírt rá. Ezúton is köszi... meghálálom, ha már köztünk leszel. :) Szóval az apaság kérdése tulajdonképpen sosem volt kérdés: persze, hogy apa akarok lenni. Méghozzá a legjobb! Csak azt nem tudtam elképzelni, hogy közben mit fogok csinálni a saját életemmel? Nyomok egy pause gombot...? Igen, értem én, hogy a gyerek megváltoztatja az ember életét és céljait, de ez a változás valahogy sosem tetszett... Mindegy, nem sokat agyaltam rajta, egyszerűen lezártam a dolgot magamban: Mindent akarok. Gyereket is meg saját életet is. Már csak ki kell találnom, hogyan, de ez nem jelenthet gondot... Ahogy teltek az évek, az apaság-vágy egyre erősebb lett, az aggodalom egyre kisebb. Aztán hirtelen fordult a kocka...
Augusztus 30-án, egy kedves-furcsa vasárnapon a Margitszigeten heverésztünk Kedvesemmel. Ő rajzolt, én meg figyeltem azt a sok gyerkőcöt, ahogy egymást kervetve, vagy épp csak úgy a maguk örömére rohangáltak körülöttem. Belémnyilalt a kérdés: Az emberek azért kötik le céljaik és energiáik 85%-át gyerekneveléssel kb. 20 éven keresztül (bocs, ha több gyerkőc van, akkor akár 30 éven át is), hogy majd azok felcseperedve szintén lekössék a saját energiáikat az ő gyerekeik nevelésével... és így tovább?! Te jóságos ég.... ránéztem a szintén ott rohangászó, boldog kutyákra és hirtelen nem sok különbséget fedeztem fel a generációkon átívelő, titokzatos mozgatórugók között. Sőt... ezek a négylábúak mintha még kiegyensúlyozottabb életet is élnének. Naneeee... ez így rettentő gáz! Az nem lehet, hogy az életem java arról szóljon, hogy fajfenntartok!! Mégis, minek?? Nem vagyunk már így is elegen? Az emberiség esetében már réges régen elavult az a genetikai program, miszerint sokasodnunk kellene elsődlegesen...! A fenébe, hol van a tech support?? Hát senki nem frissíti a szoftverünket?? Nietzsche most diadalmasan felkiáltana: "Ahha! Ugye megmondtam, hogy Isten meghalt?!" ....óóóóbazzz.
Minthogy hitem szerint a termető erő ott van mindannyiunkban, így hát rajtunk a sor... azaz rajtam is. Lássuk csak, nem lehet ez olyan bonyolult.... gyereket is akarok nevelni (lsd: örökélet receptje), de a saját életem - vagy ha úgy tetszik, karmám - feladatait is végezni akarom, méghozzá kitartóan! Nem csak mellékállásban.... csakhogy mire oda jutok, bizony könnyen 50 év körül járhatok. Hehh.... és ez miért is baj??? És innentől kezdve kézenfekvő a válasz, és megint csak ehhez a fránya relatív Időhöz kell fordulni: hosszú élet.
Sokáig akarok élni. Azt akarom, hogy amikor eljön az idő, hogy boldog és büszke Apaként figyelemmel kísérem a gyermekeim önálló életeinek kibontakozását, majd egészségesen és tetterősen azt gondolhassam: Oké, most jövök én... idő van bőven, hiszen még félúton sem járok! Ez kell nekem: hosszú és egészséges élet!!!
Hát így kezdődött.
